hatvani bejegyzései

Közben elszaladt egy hónap, a szeptember. Jó: évkezdés, és évadnyitó konferencia, mindez építkezéssel fűszerezve.

Közben Beregszászról megjött a támogató-befogadó nyilatkozat a XIII. Kárpát-medencei Környezettudományi Konferenciáról, szóval jövő tavasszal ismét konferencia, és ismét Beregszász.

De lássuk Lackót, gondolom, senki nem a 13. KMKTK miatt nézi a honlapomat, mert velünk együtt – Mikancival szólva – “mindenki tudja, mi számít, s mi nem”. Nézzünk Lacikát színesben:

 

OLYMPUS DIGITAL CAMERA AnyaPhotos “Nyelve zöld, sz..va barna.”

Gondolom, valami ilyesmik járhattak Geroge EASTMAN fejében, amikor tökéletesítette a színes fotózást. Mert, ugye Fred ZINEMANN az fekete-fehérben (is) üt.

Vagy itt az Ég s Föld között sorozat. Azaz a HINTA. Ez nem carousell, nem körhinta Törőcsik Marival és Soós Imrével.

Ez hinta: palinta,

benne ül a palánta

sikongató Ficánka:

IMG_3729

LACIKA két szoba (a bálterem és a gyermekszoba) közt cikázik Apósomtól kapott névvel és kishintán. A nevet is, és a hintát is felújítottam.

Babi bömböl

Na jó, ma (is?) elrontottuk a dolgokat Lacika szempontjából. Vagy háromszor elaludt a kocsiban, s persze ugyanannyiszor föl is ébredt, teleüvöltözte a tapolcai, majd a gyulakeszi éjszakát, de nem annyira, hogy mire Ábrahámhegyre  megérkeztünk, kiürült volna a kiabálás-láda. Szóval csendkirályt játszva kibontottuk a kocsiból, s bevittem a házba, hogy aztán az első kismadár-biccentésre felriadjon és haladéktalan ingatlan-árverésbe fogjon. S mink csak ártatlanul s tehetetlen hallgatjuk az újabb hisztérikusan csukló futamokat, már-már sajnálva a kis művészt, pedig hát: hol a baj: egy kicsinyke csepp fáradtság…

Bömbölni – tudomásom szerint – legfeljebb egyetlen okból látom indokoltnak. Ez meg nem nagy ok: a BABIzás. Édesanyja lelkén szárad, hogy Lacikát BABInak hívja, pont, ahogy apja bölcsődés korából a nagymama barátnőjét, a drága Pintér Babi nénit. Ezért nekem női név-érzetem van folyamatosan, amikor Ági Lacikát ‘BABI’-zza.

Képtelenség: az akcióról nem készült fénykép. Lassacskán elalszunk mind.

Pöttöm Puttó (Lacika) visszatér

Lacigombóc - Lacusgömböc

Lacigombóc – Lacusgömböc

Szóval hogy pár hét-e, vagy csak pár nap volt, azt én meg nem mondhatom, mert nem tudom, de tény, hogy a honlapomat meglékelték s előbb egy valami farkasos (Canis lupus-os, s NEM Ágneses, sőt László Farkasos se!) kép, illetve ezen túl aztán egy 400as hibaüzenetet találhatott az utánam nyomozó. Hála a TTK SzSzK jóindulatú terroristájának, a hiba ismeretlen forrásból érkezett – számomra ismeretlen is maradt, s ismeretlen módon s eszközökkel el is tűnt.

Ugyan magával szakította egy-két öncélú bejegyzésemet, és Lacika pár  képét, de – tartok tőle – mind a kettőt bőven pótolom.

Gyorsan-gyorsan pár friss infó Laciról: öt és fél hónaposan már elhagyta a nyolc kilót. Igazi Pöttöm Puttó, hogy ne hagyjon kétséget vélelmezett apaságom felől, szigorúan kiköveteli a napi 6-8 szopizást, anyatej ha szomjas, anyatej, ha éhes, s anyatej “ne meg úgy egyébként is”.

Ebből következően Ági úton-útfélen szoptat, vendégségben, barátnőknél, orvos előtti folyosón, s amire a legbüszkébb vagyok: az Europa Cantat idején a Papucs nevű közismert sétatéri kocsmában (Miközben mink meg Barabással és Zolikával fáradoztunk: ittunk veresbort az Ő egészségére). Bizony.

Bújócska

Bújócska

Aztán ártatlanul körülnéz, kicsit hülyéskedik velünk, igen, szerintem már tudja, hogy várjuk, mit művel jóllakottan, s aztán alszik. Újabban van ez az éérzetem: Istenem, ez a kicsiny gyermek röhög rajunk…annyira huncut, s olyannyira tud zsiványul mosolyogni.

 

Boldog 2015-ös újesztendőt!

NAGY Lászlóval Adjon az Isten egészségben  mindenkinek szerencsés, boldog 2015-ös újesztendőt!

ITT

Minden év utolsó napján elmaradhatatlan, hogy  értékeljük az adott esztendőt. Olyan meghitt óra ez, amelyre mindannyian ugyanolyan örömmel várunk. Az utóbbi időben rendre előkerül egy nagy verseskönyv, amelyet  felütve kiválasztjhatjuk a következő év versét, amely majd terel minket utunkon. 2015-re az iszkázitól ezt kaptuk, hogy elgondolkozhassunk, emberi arcunk van-e még:

Nagy László: Adjon az Isten

Adjon az Isten
szerencsét,
szerelmet, forró
kemencét,
üres vékámba
gabonát,
árva kezembe
parolát,
lámpámba lángot,
ne kelljen
korán az ágyra hevernem,
kérdésre választ
ő küldjön,
hogy hitem széjjel
ne dűljön,
adjon az Isten
fényeket,
temetők helyett
életet –
nekem a kérés
nagy szégyen,
adjon úgyis, ha
nem kérem.

 

Benevolo lectori salutem!

Eine Kleine Nachtmusic

Eine Kleine Nachtmusik – keserűen kínzatol, vos szegekkel veretel

IMG_2052

IMG_0868

IMG_0867

IMG_0861

IMG_0864

Hopp! Ez az első WordPress-bejegyzésem a saját honlapomon. Módosítható, vagy törölhető. Aztán megkezdhetem holnap a honlap tartalommal történő feltöltését… Nem új: a középkori kódexmásolók köszöntése, akik így kérték fáradságos munkájuk tanulmányozásához az olvasó türelmét, a hibáikhoz toleranciát, a szerző esetleges túlkapásaihoz pedig megértést. Úgy vélem: a kommunikáció folyamata ezen lényegi elemeiben azóta sem változott. Elemei semmiképpen nem cserélődtek ki és lényegében nem definiálódtak újra. Az érvényesülésük időtartama drámaian csökkent, a technikai megvalósulás ideje robbanásszerűen tűnt el. Az éveken keresztül írt és évszázadokon keresztül polcokon porosodott kódexekhez képest ma a mondat megszületésének pillanatára esik a teljes és korlátozás nélküli közzététel. Még szerencse, hogy a KÖZzé tétel magyar nyelven csak a magyarul olvasni tudók kis KÖZösségét jelenti: ez az egyetlen élő korlátozás…. De az alterum non laedere és a suum cuique tribuere erkölcsivé nemesült jogparancsai ugyanúgy érvényesek és számon kérhetőek ma is, mint a kódexmásolók, és -illusztrátorok korában. Tehát: kedves jószándékú olvasó! Kövess, jöjj utánam ebbe az elsőre talán kuszának és eklektikusnak tűnő cég- és intézmény-rendszerbe, a mindennapi életem apró-cseprő-től a megoldhatatlanig terjedő dolgainak világába, melyet egyetlen egy szubsztancia (nigra?) fog össze és tart egyben. Én. És: Lacika. A kisfiunk. Született tizenkettedikén, februárban, a Vízöntő jegyében, mikor naptár is és alma materének méhlepénye mondott csütörtököt. 3890 gramm és 50 centi (ekkorára kértük, hogy a kapott kicsiny ruhácskákat is fel tudja venni). Úgy tűnik: feszülni fognak rajta, avagy a kisebbek már fel se jönnek, s anélkül folytatják egy kimosás után a magyar újszülöttek közti végtelen vándorlásukat, hogy Lacikára akárcsak egyszer is reá lettek volna adva. Jelenleg – rövid plan air tanulmányok után – némi antibiotikum támogatással egy inkubátor vendégszeretetével és édesanyja legteljesebbkörű aggódásával él vissza. Szerintem élvezi, de szemmel

Világ világa, virágnak virága

Világ világa, virágnak virága

láthatóan – ügyes:-) – nem érdekli.

IMG_0860

IMG_0859

IMG_0858