2016. január hónap bejegyzései

Fütyfürütty (16.I.18.)

IMG_4020 IMG_4047 IMG_4049Kaptam egy könyvet arról, hogy hogyan neveljük a fiú gyermekünket.

El is olvastam.

Egy ausztrál csávó írta: semmi. Pedig: szuperlatívuszokkal harangozták be: a Feleségem és Ágota. Mind a ketten 2-lányos családba születtek és nőttek fel. Sosem birkóztak, sosem verekedtek, se a testvérükkel, sem másokkal. Nem kellett eldönteniük, hogy ki a falkavezér. Tehát jószerével közel s távol csak lányok voltak a családban. Fogalmam  nincsen, hogyan nőttek fel, de biztos nem kellett kergetni őket sem a körömvágó ollóval (nem emlékszem, mi fájt a körömvágásban, de be tudtam tőle vizelni, mint a csiklandozástól is), sem “kézmosás” után a törölközővel, fehérrel ami persze valahogy mindig óriási fekete foltot mutatott kézmosás után is, pedig nekem, úgy éreztem, hogy a bőröm feslik le az ujjaimról, annyit mostam…

Pedig az ausztrál csávó olyan okos dolgokat írt a fiúkról, hogy a két pedagógus felső fokú végzettségű (egyik bölcsész a másik meg természettudós szakterület), órákat tudtak eszmét cserélni róla, és komolyan bólogatni, hogy igen, ez bizony így van. Talán Lacának van igaza, aki szerint a kisgyermekesek olyan triviális állatságokkal terhelik a környezetüket, hogy nem érdemes őket hallgatni sem?

Szóval az ausztrál csávó egy jól körülhatárolható célcsoportnak vetette papírra a gondolatait: azoknak az anyukáknak, akiknek nem volt más a családjában, csak lány, leánka, csaj, leány, bocs, a többi szinonímám nemigen tűri a virtuális nyomdafestéket, s tudják, nem-tudják: nemsokára “az ÉN édesanyám” lesznek, azaz a FIÚ gyermeknél még az anyuzásban is lesz egy kis versengés, amiben a saját márka kétségtelenül jobb a másikénál.

Nem vagyok benne szakértő: a különbség nem biztos, hogy ebben a kicsinyke appendixben lapul, de hogy ebben testesül meg, az minden kétséget felülmúl. EZ az apró kis különbség, Erdélyben fuszulykának, tulajdonosát fuszulykásnak hívják, hiszen tényleg olyan, mint a falusi szárazbab termése, amikor a ritkás beporzás miatt egyenetlenül csak néhány szem fejlődik ki a paszuly hüvelyében, ha ne hagyjuk a szó által a témától eltántorodni.

Szóval, ha már ennyire hülye ez az európai névadás rend, hogy a biztos anya, a mater certa est ellenében az apáról kapja fő szabályként a nevet, ami ugye különböző vélelmek sokaságát indikálta a római jog óta … álljunk meg itt egy gondolat erejéig. Az a gyanúm, hogy amíg a férfi-sovén vicc szerint a nők túlélését az ‘evil-úció’ viharos évmilliói alatt egyedül az eredményezte, hogy közben alattomosan összenőttek saját nemi szervükkel, szóval becsapták a derék férfiakat úgy en gross, a nők, a nőstényke becsapták a férfiakat, mint hímeket – általában. De a nagyban történt átverés mellett a nem-kevésbé rafinérozott kis feminin egyedek is megcsinálják a maguk átverését: ehhez asszisztál Nekik a jog is: a férfi nevére íratja fő szabályként az utódot, hogy a férfi aztán a maga genetikai örökítőanyagának túlélése célját maga elé téve föl, segítse a nőt a saját programja beteljesítő véghezvitelében… Különben mindegy. Lehet az emberfia akármilyen okos: szülőnek lenni jó.

S jó persze a lányos apukának is, hiszen fiús apa aliha várhatja el az utódjától, hogy X évesen is ölébe kucorodva cirka-marókázza, de azért fiús apukának lenni, római jog ide vagy oda, praesumptio iuris föl is le is: MÁS, szárazabb érzés.

S ez az amit a lányok ha nem is tudnak, de éreznek. Tegnap is Lacikát két igazán csodálatos nő fürdette. Zárt ajtó mögött, persze, “meg ne fázzon”. De valójában ez a Fütyfürüttynek szóló szertartás intimitása kisugárzott a kulcslyukon.

S Lacinkó Kicsinke ezt a világ legtermészetesebb módján viseli el: most tanulja. Elemi ösztöne a rajongás középpontjában sütkérelni. Kitűnően csinálja. Pedig, s ez látszik azon, hogy bánik Fütyürüttyel. Úgy látom, nem vette még észre, hogy mi miatt imádjék a lányok őt annyra. Húzza, vonja (baranyaiasan ‘húzi’ és ‘voni’ meg ‘rángati’), tépi, szinte fáj nézn. Majd felderül a néző: megpiszkálja a fogkefével. (Eszközhasználó, na…)