Üzbegisztán

Ma nem tudom, hogy hogy néz ki, s hogyan lehet odajutni. Mindenesetre, mikor Üzbegisztánba utaztam, a bécsi nagykövetségen áprilisban adták ki nekem a 43. sorszámú vízumot, szóval nem nézett ki úgy, hogy Ausztria-Magyarországról, tán mint az Osztrák-Magyar Monarchia nemzetközi jogi örökösétől napi legalább egy embert beengedtek volna az üzbégek. Nagy tanulság volt különben a Fergana-völgyi események előtti Üzbegisztánból (Andizsánból cca 70km-re Ferganatól, szóltak a jelentések a zavargásokról: 2005. május 13 napján félezer halottat követelő tüntetések zajlottak le, Szegrgej LAVROV sietett az üzbégek beügyének titulálni a kirgiz határ menti incidenst) a kisebbségek helyzete, népek és sztereotípiák küzdelme a hamu alatt…

Italarus

Sosem felejtem el a tadzsik barátaimat, akikkel egy este egy kocsmában Baltyika orosz sör kíséretében ismerkedtem meg. Egész nap cipeltek a város nevezetességeit mutogatva. Egy: meg akartak győzni, hogy igyak a csapvízből. Nem sikerült. Pedig fenséges lehetett, ők legalábbis így adták elő. Kettő: nem győzték eleget ismételgetni, hogy milyen szerencsém van, hogy velük és nem üzbégekkel hozott össze a sorsom. Mert a tadzsikok évezredek óta vendégszerető népek, van külön szavuk a vendégbarátságra! Bezzeg az üzbégek, már régen elvágták volna a torkomat és ki tudja, hol rágnák a patkányok szét a testemet. Aztán harmadnap nem jöttek a kocsmába, dolguk akadt és megismerkedtem egy üzbég (orvosií) egyetemista társasággal, akik kifejtetteték: a tadzsikoktól óvakodjak, mert szerkereskedelemből élnek, gyanútlan nyugati turistákat ejtenek foglyul és kivágják a máját. Ha éppen nem is eszik ott, azonnal meg, akkor nemzetközi tadzsik bűnbandák (ők el tudták képzelni, ahogy a 36 órán belül beültetendő humán májjal a szatyrukban rohangáljanak az üzbég nyárban, hol a 40fokos hőség nem ritka) Kínába viszik a frissen kivett emberi májat, mert ott dívik a szervkereskedelem…. (Szinte látni vélték a pekingi májtőzsdét… nem tudom, nem ihattam velük eleget, hogy a májamról azt gondolták, hogy érnének vele valamit a tadzsikok? S nem viccelek: legközelebb kirgiz fiatalokkal hozott össze a jó sorsom. Jól tartottak, mindennel megkínáltak (az a kecskesült… hogy honnan szerezték este 11kor… merthogy vodkát szereztek, az rendben, de egy posztkommunista hiánygazdaság milliós nagyvárosának a közepén éjjel??), Kitűnő hegyi vezetők voltak. Ugye, le se írjam a rémmeséket, amiket a másik két nemzetről terjesztettek… Na és itt volt Bukhara, a furfangos Naszreddin Hodzsa szülővárosa, akinek meséin nevelkedtem, és itt va,igen, itt a névírása a kalligráfiában, itt van Sakrizabzban eltemetve Timur Lenk.

TimurKalligrafiaja

   Úgy látszik, Üzbegisztán a Timuridák nagy temetkezőhelye, hisz itt, Szamarkandban temették el ULUGBEKet, a Nagy TIMUR unokáját, akit egyébként a saját fia öletett meg.   Mirza Mohamed Ulugbek (Ulug bég) (Szoltánije, 1394. március 22. – Szamarkand, 1449. október 27.) a Timuridák harmadik uralkodója, történetíró, költő, matematikus és korának kiemelkedő csillagásza volt. Mondjuk hadzsi nem lett… Ulugbek gyermekkorától kísérte a nagypapa hódító hadait. Még csak tíz éves volt, amikor Kína meghódítására készülő, de előtte utódlásának rendjét biztosítani akaró nagyapja kiházasította. Fővárosává, a még egy évszázadon át uralkodó Timuridák székhelyévé a mai Afganisztán nyugati részén található Heratot tette, Szamarkand és a környező régió irányítását pedig az akkor 15 éves Ulugbekre bízta. Amikor Sáh-Ruh 1447-ben elhunyt, a Timuridák trónját Ulugbek örökölte. Mindössze 2 évvel élte túl apját, ugyanis a tudós uralkodó nem indított hódító háborúkat. Saját fia 1449. október 27-én egy bérgyilkossal ölette meg a mekkai zarándokútra készülő uralkodót, és maga ült a trónra.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.