Dél-Korea

Mi tudjuk, mit jelen egy nép ketté- vagy több felé osztottsága. Hisz a kárpát-medencei “nemzetállamok” szinte mind a magyar nemzet rovására születtek meg. Mondhatnánk, hazánk olyan ország, mely mindenhol saját magával határos.

Aztán, az ideológiai DMZ által kettéosztottságot is láttuk: hiszen egyrészt a vasfüggöny itt rontotta el a kilátást és takarta el a kilátogatást, hosszú évtizedeken keresztül, illetve mi még emlékezhetünk a népi demokratikus Németországra, amelynek hírhedett falánál a szolgálatban levő határőrök saját honfItársaikra kapták meg a vadászati engedélyt. Micsoda agyament egy világban éltünk! MI? a magyarok, átmehettünk a Friedrichstrassé-n, míg a helyiek nem. S mikor a Taizé szellemiségében Pécsre látogatott fiatal NDK-s párnak nekünk kellett mesélnünk, úgy 1000 km-re a birodalmi határtól, Ungardeutsch-ként, hogy Germánia egy nagy és integer egész, hamarosan eljön az idő, mikor a Maurer le kell omoljon, szegények, egész este vitatkoztak velünk, hogy nem, mert a Fal túloldalán fasiszták élnek, sőt kapitalisták, s ha Amerika nem állna mögöttük, akkor az egészséges és népileg demokratikus németség bekebelezné, hipp-hopp, a kisgömböc, az egész Berlint… Lám: a népi demokrácia étvágya is kisebb volt (Berlin), és céljai is, mert a nagy Németország, a szövetségi már akkor az egészen, a nemzet egyesítésén dolgozott.

KItérő volt, de ez jutott eszembe mindenhol, mikor a koreaiak, azaz a déliek, fogadkozni kezdtek, hogy Korea nem egy ország, hanem kettő, s koreai nép sem egy, hanem kettő: a déli és az északi… Talán a hangeul írás sem egy, és Kim Szedzsong is ketten voltak…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.