Tehetséggondozási sikereink

Csendes sikereim

Ahány ház, annyi siker – mondhatnánk a szólást kissé kiforgatva.

Vannak zajos, világra szóló nagy eredmények, de az ember sikerei leggyakrabban csöndesek, néha észrevétlenül azok. A tehetséggondozó legkedvesebb sikerei pedig nem a sajátjai. Ma egy hálálkodó szülő hívott hosszan telefonon, innen jutott a három emberi történet az eszembe.

Két szentencia még. Az egyik: tapasztalatom. A természettudományos tehetség túlnyomórészt akaratból s szorgalomból rakódik össze. A másik: felismerésem. A tehetség annyiféle, ahány az ember.

Lássuk a három történetet:

Első történet.

Pár éve, a felvételi időszak derekán kétségbeesett család keresett fel. Nagy volt a gond, de nem a szokványos az eset. A ‘Gyereket’ ugyanis felvették az egyetemre. Két helyre is. De végül nem oda, ahová igazán szerette volna. Csináljunk valamit, hogy mégis azt tanulhassa amit szeretne, hogy arra a karra járhasson, ahova akar. Hogy hogyan állt elő az abszurd helyzet, mára mindegy, a mindenkori felvételi szisztéma aktuális vadhajtása.

Összedugtuk felsőoktatási adminisztrátorok a fejünket, és nagyon rögös út rajzolódott ki megoldásként. Maradjon azon a szakon, ahova felették, kezdjen el az áhított szakon vendéghallgatóként áthallgatni, és tanulja mind a kettőt párhuzamosan. Aztán ráadásul megismételt érettségi, és újabb felvételi után fogadtassa el a vendéghallgatóként letett vizsgákat… ugyan két féléven keresztül két nem könnyű szakot egyszerre végez, megspékelve egy emelt szintű érettségivel, de a végére visszanyerheti a veszendőbe menni látszó évét…

Nemrég harmadévesen, hat azaz a párhuzamosan végzettel együtt nyolcadaik félévesen találkoztunk. A vágyott osztatlan, hagyományos képzésben minden szigorlata megvan, sikerült az új karon beilleszkedni: köszöni az indító lökést, ahogy fogalmaz, a segítséget.

Akart, s tettekkel erősbítette meg vágyait.

A második eset a szorgalmi időszak elején kezdődött, amikor is egy kísérletes tárgy oktatói egymás után fordultak az adminisztrációhoz: súlyos hiba történt. A mai felvételi rendszerbe ugyanis a képző intézmény nem találkozik a hallgatóval a felvételi eljárás során. Így került arra sor, hogy az elektronikus kiválasztási rendszer egy kerekesszékes, fél kezére mozgássérült hallgatót vett fel olyan kísérletes szakra, ahol az oktatás túlnyomórészt tűz- és robbanásveszélyes laboratóriumokban folyik. Tegyük fel, hogy a fél kézzel operatív hallgató maga soha nem hibázik, de egy vészhelyzet esetén hogyan evakuál a csoportja egy kerekesszékes hallgatótárssal?

Újra válságstáb, a mi megoldásunk hamar megszületik, de hogy fogadtassuk el a hallgatóval, hogy ne sérüljön? Ugyanis egy másik, rokon, de nem kísérlete szakra való azonnali átvételt ajánlanánk fel. Az igazság és a tényekkel érvelés hatott: maga is belátta, hogy a felajánlott tudományban sikeresebb lehet.

Itt is évek múltak el, mikor egy vizsgaidőszak végén a folyosón az egész családdal futottunk össze. „Ő volt az!” – bökött felém a jobbik kezével a hallgatónk. Fel voltam készülve mindenre, csak arra nem, ami következett. Hallottam róla ugyanis, hogy már egyetlen ujjal gépel, az előadásokat diktafonnal veszi fel, és csoporttársai felolvassák neki az órai jegyzeteiket. (Gondolt-e már arra valaki, hogy milyen jót tett ezzel az egész csoportnak?) Szóval a család ismét nekünk köszönte meg a kényszerű pályamódosítást: a kerekesszékes befejezte tanulmányait – jó rendű diplomát kapott.

Harmadik sztori egy középiskolásé. Ugyanis nekik is szerveztünk nyári tábort: Jelenkori régészet, avagy a romlatlan XX. század romolhatatlan kincsei címmel. A gyerekek az ország legjobb középiskoláiból jöttek, itt volt a sajtó, óriási felhajtás. Olyan diákjaink voltak Pápáról Pécsről, akikért minden pedagógus megnyalta volna a tíz ujját: kitűnő neveltetésű fiúk-lányok. Volt köztük egy, aki régész szeretett volna lenni.

Jól van, no, mi, az öregek tudtuk, hogy egy 17 éves álmai, meg a valóság között mennyi párhuzam vonható, de mégis: úgy foglalkoztunk vele is mint a többiekkel, mint egy kis régésszel.

S most nézzetek ide: HAMBUCH Mátyás ma a tehetséghidak mozgalom egyik pillérének országos elnöke. Ja, s minderre amellett van ideje, hogy egyetemi hallgató az ELTÉ-n. Igen: Régész szakon. Sehol nem titkolja, hogy az indíttatást nálunk, a mi Jelenkori régészet táborunkban kapta.

Mi, innen, drukkolunk Neki, hogy sikerüljön.

Ilyen picinykék a mi nem is olyan hétköznapi sikereink.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.