TTSzSz

Azaz a supportedknowledge.eu. A Támogatott Tudás. Egy szociális szövetkezet. Húsz taggal. A lényege, hogy az általában képzetlenekből szerveződött vagy szervezett szociális szövetkezetek  paradigmáján változtasson. Mert ez egy agy-erőmű.

A mi tagjaink nem azért nem találnak munkát, s nem azért esélytelenek a munkaerőpiacon, mert képzetlenek, vagy nincsen munkakultúrájuk vagy egyszerűen nincsen rájuk szükség. A mi tagjaink hogy úgy mondjam: “a ló túlsó oldalán” tanyáznak, de mivel az innensőn olyan sokan vannak: rájuk nem is gondol senki. Ki gondolna arra, hogy kitűnő diplomákkal elvégezve egyetemi szakokat, úgy is válhat valaki munkanélkülivé, hogy egyszerűen túlképzett? Pedig ez a valóság: a Pécsi Tudományegyetem doktori iskoláiban és azok körül felhalmozódóban van egy sajátos réteg: akik valamilyen oknál fogva nem képesek az egyébként rövid 36 hónapos állami   támogatás időtartama alatt elvégezni a PhD tanulmányaikat, s megszerezni a doktori fokozatot. Ez a valamilyen ok bármi lehet. Lehet egy a kelleténél nagyobb falat: szerteágazóbbnak bizonyult téma. Lehet a téma közkedveltségéből fakadó megsokszorozódott oktatási feladatok. Lehet egy betegség vagy egy szülés. Lehet egy kicsit eltúlzott igényesség vagy maximalizmus: ismerjük az ilyeneket, akik képesek az első doktorijukat évekig csiszolgatni, jobbítani…

Így aztán van bölcsészünk, sőt, saját pszichológusunk, aztán biológusunk, biofizikusunk, kémikusunk, IT szakemberünk – mindenből a legjobb. A legalaposabb. A legfiatalabb:hölgyekből természetesen a legszebb. Olyan kutatási témákkal, hogy a honlapon beleolvasó laikus az egyik ámulatból a másik bámulatba esik.

Őszintén szólva, nagyon büszke vagyok rájuk, de a többségüknek már a kutatási témáját sem értem – s ez így is van jól.

Ami összehozta őket egy csapattá: a munkanélküliség réme. Különböző okokból valamennyien éppen a doktori címük kapujában fenyegetettek (egyikük-másikuk ú.n. “kis” doktori címe ne tévessze meg az olvasót: itt PhD fokozatokról van szó).

Nehéz megfogalmazni, hogy ne bántsam  Őket: hittek, bíztak az őket kiképző magyar felsőoktatásban, mely bután csereben hagyja őket. Évfolyamjaik legjobbjai voltak, tanultak, mert elhitték, hogy a tanult főkre, ha valamire: szükség van. S most – nem tudja az egyetem foglalkoztatni őket, nem kapnak ösztöndíjat, hogy még azt a pár kísérletet elvégezhessék, az a néhány könyvet még elolvashassák és azt a tudományos közleményt megfogalmazhassák, és azt a pár oldalt a disszertációjukba meg megírják.

Elhitték, hogy szükség lesz Rájuk, ha ők lesznek a legjobbak. Csak külföldre vezet az útjuk? Hogy aztán ONNAN csalogassuk őket haza? Ha, a keserű pirulát, a nem kellettem-ét lenyelve jöjjenek vissza?  Elhitték, hogy szükség van Rájuk, ha ők lesznek a legjobbak. Sztahanovistákat megszégyenítő munkaórákat öltek a kutatásaikba. Haszontalan lett volna mindez? Elhitték, hogy szükség volt, van, lesz Rájuk, ha ők lesznek a legjobbak.

S MOST?

Mihez értenek? Nem a palántázáshoz s nem a kosárfonáshoz. Euróban milliós laboratórium-eszközöket kezelnek. Hazánk, az emberiség és a bolygónk múltját, viselkedésünk titkait, szervezetünk felépítését kutatják.

Egyelőre – támogatás nélkül. Pedig a tudás is rá-rászorul a megtámogatásra. Az ókori rómaiak szerint hajózni – navigare – kell…. MA: A tudást kell támogatni, azaz a tudást támogatni kell.

Cégjegyzékszáma: 02 02 060308

Adószámunk: 24705675-1-02

Székhelye: H-7626 Pécs, Kiss Ernő utca 43. I./8.

Statisztikai száma: 24705675-7219-121-02

Raiffeisen Bank 12072552-01408546-00100003

webpage: supportedknowledge.eu és supportdeknowledge.hu

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.