Albánia

Ide a Vatikáni Rádió óta szerettem volna eljutni. A Radio Vaticana albán adásának egykori főszerkesztőjének Gjon Gjomarkajnak megismert kalandos élete mindig Mirditiába csalogatott. Az albán tartománynak, Mirditianak a története szorosan összefonódik a Gjomarkaj családéval. Ez pedig elvezet engem Neményi Kázmér családjához. Hogy honnan is kezdjem?

Valamikor, az ellenreformáció lecsengése után egy jezsuita Jézus Szentséges Szíve helyett egy hajadon világi szíve szerelmét választotta. Mint egyházi ember, pontosan tudta, hogy mi vár reá: a  kor szokása szerint egyházi bíróság ítélte el, mert mint rendi jogú személyt, nem adták át a laikus bíróságnak. Rendszerint egy korsó vízzel és egy vekni kenyérrel meg egy bibliával befalazták az istenadtát, így a felszentelt vére sem csordult és – a kor felfogása szerint – mégsem veszejtették éhen…

Ez várt a kis Kázmér nagypapájára, aki szíve szerelme – és az élet – mellett döntött, s mivel máshoz nem értett: csak a lelkekhez: elszegődött a reformációhoz lelkipásztornak. Pécsre még Malinovszkij ágyúi néztek a Felszabadulási emlékmű helyéről, s a helyi menyecskékben még élénken élhetett a felszabadítók pár órás hadisarcának emléke, mikor az elemit befejező kis Kázmért a ciszterci rendiek gimnáziumába szerették volna beíratni a szülei. Gondolták: világégés után csak szükség lesz minden lélekre, minden tehetséges nebulóra. Ugyanekkor keveredett a jezsuita Piusz Gimnázium tanulói köző a másik kis pogány: a reformáta családban felnőtt Laczkovich Miklóska. Egyiküket eltanácsolták, s a kis Kázmér lett, mert a felmenői között “rossz vér”, kiugrott egyházi személy találtatott. Őt végülis a szülők egy reál gimnáziumba, olasz tagozatra íratták be. Így lett belőle az olasz nyelv professzora, aki Róma utcáin az eltévedt taxisok osotbaságán volt képes zsörtölődni, s aki még ahhoz az iskolához tartozott, akik 16 óra előtt éhhalál ellen sem kértek volna pizzát: mondván, az dél utáni étel. Ő volt a tolmácsom, mikor Gjon Gjomarkajjal készítettem riportot….s hogy befejezzem, Miklóska lebukott, hogy nem tudta a katolikus Miatyánkot, de a lélekmentő jezsuiták mégis befogadték a kommunizmus kitörése előtt indított utolsó osztályukba.

Szóval Albánia északi részén élt egy 15-10%-nyi katolikus kisebbség. Legnagyobb családjuk a Gjomarkajok voltak. Fejjel magasodtak ki az alacsony termetű hegylakók közül. Álmodozó kék szemük és szőke hajuk is kitűnő célponttá  tette őket. De így lehetett, hogy az Apponyi Geraldinét felségül vevő Zogu király díszőrségének parancsnokában Gjon Gjomarkaj kapásból ráismert édesapjára. (Tulajdonképpen én is ráismertem, látva Gjon fényképét: ezért is vittem éppen azt a fotót Neki a Magyar Hadtörténeti levéltárból.)

Persze a Gjomarkajok, ott, a végeken, az ecclesia militans hős bajnokai voltak. Karddal, tőrrel fényképezkedtek, és nemcsak hírből ismerték a vérbosszút, hanem gyakorolák is azt,  nemes egyszerűséggel: a szaporasággal kompenzálva annak időnként visszacsapó hatásit. Így történt, hogy a családi várból fel a hegyi falujukba rejtőzött Gjomarkaj családnak egyszerre tizenkét tagját fogták el és akasztották fel a falu fő terén ásott lyuk köré a kommunista partizánok: a szülőke és tíz testvért. Ebből a vérengzésből menekült meg a csodával határos módon Gjon, aki a Radio Vaticana albán hangjaként olyan csodálatos meséket tudott mondani nekünk: Neményi Kázmér professzornak és nekem Mirdiciáról.

Zogu király és Apponyi Geraldine esküvője, 1938, Filmarchivum

A kommunisták nem maradtak nyugton ezután sem, Gjont elkapták és bebörtönözték. Később egy munkatáborból pár golyóval a testében sikerült átkúsznia az akkor éppen polgárháború dúlta Görögországba. Szerencséje volt: egy monarchista faluba, amely évek óta harcban állt a szomszédos kommunista faluval.

A felesége és gyermeke nem volt ilyen szerencsés. Az asszony a kommunisták börtönében halt meg, míg egyszülött fiúkat birkapásztorok közé adták ki: nem baj, ha nem tanul meg olvasni. Végül a Vatikán cserélte el és hozta apja után Itáliába a vendetta gyakorló katolikust, akinek sokáig fogalma sem volt róla, hogy az Ő édesapja a Vatikáni Rádió albán hangja.

http://vimeo.com/45475518

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.