Szikhek

A szikhek és India

 

A szikh vallást mintegy 500 évvel ezelőtt a Dehra Dunban eltemetett Guru Nának alapította. A guru szó tanítót jelent, a szikh vallást követőket pedig szikheknek, azaz tanítványoknak nevezik. Az indiai punjabi nyelvben maga a szikh szó is tanulást jelent, így a Tíz Guru tanítványaira, és a szikhizmus élő guruja, a “Sri Guru Granth Sahib”-nak nevezett szikh szentírás tanításainak követőire utal. Szerte a világban mind a mai napig katonatisztek, orvosok, ügyvédek, tudást, tanulást igénylő, szabad szakmák gyakorlóiként találkozhatunk a hegyes turban viselő szikhekkel.

 

Az Arany-templom (1574)

 

Amritszár Madzsha régióban fekszik, a történelmi Pandzsáb szívében, India észak-nyugati részén. A másfél millió állandó lakosú városban található a szikh vallás egyik legszentebb helye és egyik legősibb temploma a Harmandir Sahib, vagy ismertebb nevén az Arany-templom.

A hat nagy mogul uralkodó közül a harmadik, Akbar (1542-1605) a legenda szerint egyszer a harmadik szikh gurunál járt vendégségben egy Amritszár melletti kis ligetben, és beleszeretett a környékbe. Akbar a guru lányának, Bhaninak ajándékozta a tavat és a környékbeli néhány település jövedelmét nászajándékul a későbbi negyedik szikh guruval kötött házassága alkalmából. Ebben a kis erdőben fekvő tó köré 1574-ben építették a templomot.

 

Történelmi gyökerek

 

Az angolok támogatását élvező Szingh Szabhá-mozgalom alapvetően oktatási és irodalmi jellegű volt. A brit-szikh kapcsolatok az I. világháború alatt voltak a legszorosabbak, amikor sok szikh harcolt a brit hadseregben.

Az együttműködésnek azonban véget vetett az angolok által 1919-ben véghezvitt amritszári mészárlás. Az indiai brit hatalom későbbi feladása pedig együtt járt az ország megosztásával: Pandzsáb nyugati része pakisztáni, keleti része indiai terület lett. A Pakisztánhoz került rész mintegy két és félmilliós szikh lakossága Indiába menekült, s elűzte a Kelet-Pandzsábban élő muszlimokat. A tömeges lakosságcsere súlyos erőszakkal járt, és rengeteg áldozatot követelt. A szikh menekültek nagy része Kelet-Pandzsábban telepedett le; a Pakisztánnal határos kerületek közül sokban többségbe kerültek a szikhek.

A következő évtizedekben a szikhek rendkívül termékeny mezőgazdasági területté változtatták Pandzsábot, amely ezzel India egyik fontos mezőgazdasági területe lett. A szikhek az indiai üzleti életben és a hadseregben is kiemelkedő szerepre tettek szert. Sikereik nyomán a szikhek egy része az indiai államszövetségen belül nagyobb autonómiát követelt, sőt a szeparatista irányzat is megjelent, főként az után, hogy 1966-ban a tartományról leválasztották és Haryana néven külön tartománnyá szervezték Pandzsább hindu többségű területét. A legismertebb és legfontosabb szeparatista szervezetek a független Khalisztánért („Tiszták földje”), azaz a vallási irányítás alatt álló független szikh államért harcoló szélsőséges, terrorista merényletektől sem visszariadó fegyveres csoportok voltak. A pakisztáni titkosszolgálat szervezési tanácsokkal, pénzzel és fegyverekkel látta el ezeket a mozgalmakat.

 

A 80-as évek elejére a központi kormányzat tolerálni a napról napra hangosabb és erőszakosabb, immár nemzetközi támogatást is élvező pandzsábi szeparatista mozgalmakat. A két fél közötti összeütközések szép lassan a helyi hinduk és szikhek közötti erőszakos megmozdulásokba torkolltak.

Egyes források szerint a helyi szikh–hindu vallásközi feszültségek akkor robbantak ki, amikor az Arany-templom képviselői követelni kezdték, hogy hindu kereskedők ne árulják a templom közvetlen közelében a szikh vallás által tiltott cigarettát. A központi kormányzat támogatását élvező hindu kisebbség viszont nem volt hajlandó engedni. Másnap reggel elborzadva látták a hinduk, hogy két levágott tehénfej “mosolyog” rájuk egy hindu szentély előtt, ami az elképzelhető legnagyobb szentségtörés volt. Gandhi nem támogatta a szikhek nagyobb autonómiáért folytatott küzdelmét.

 

Az egyre élesedő konfliktusban Bhindranwale a szepratista mozgalom élére állt, és annak szellemi, vallási vezetőjévé vált – egyfajta szikh Khomeini ajatollahot láthattak benne követői és ellenfelei, utóbbiak megpróbáltak így is bánni vele…

Bhindranwale-t először 1980-ban a szikh vallásból kiszakadt ún. nirankari mozgalom vezetőjének, Gurbachan Singhnek a meggyilkolásával gyanúsították meg. Nem sokkal korábban az Arany-templom egyik előudvarában fegyveres összetűzés alakult ki a nirankarik és Bhindranwale követői között, 17 halálos áldozattal.

Bhindranwale ezért 1982-ben az indiai hatóságok elől -mintegy 200 követőjével együtt az Arany-templomban található egyik vendégházba vette be magát a hely szent érinthetetlenségében bízva – egy jó darabig sikeresen.

 

1983

 

1983. április 23-án Atwalt Singhet, Pandzsáb helyettes főfelügyelőjét lőtték le az Arany-templomban, miközben imádkozni indult. Az elkövetés módja alapján előszőr úgy tűnt, hogy az indiai maoista lázadók, a naxiliták hajtották végre a merényletet, de pár nappal később többen is a pandzsábi kormányt vádolták provokációval, mások pedig Bhindrawale csoportját tették felelőssé a merényletért. A valódi gyilkos kilétét máig homály fedi…

A hatósági fellépéseknek, és az erősödő szikh-ellenes hindu mozgalmak hatására 1983-ra már több száz fegyveres szikh élt az Arany-templomban és annak környékén. A szűk sikátorokban, a vendégházakban, a piacon, mindenhol körözött és/vagy terroristának tartott militáns szikh mászkált, a pandzsábi rendőrség szeme láttára. A hatóságok nem mertek határozottan fellépni a civilek közé rejtőzött fegyveresek ellen.

 

1983. október 5-én és november 18-án két buszt is támadás ért. A szikh és a hindu utasokat a támadók elkülönítették egymástól, majd a hindu vallásúakat kivégezték. Az akciókat óriási felháborodás kísérte, és a pandzsábi közvélemény a szikhek ellen fordult. Indira Ghandi kormánya ekkor úgy döntött, hogy itt az ideje a határozott fellépésnek.

 

1984

 

A vezetőség kidolgozta a „Kék csillag” hadművelet terveit, a végrehajtást pedig Kuldip Singh Brar vezérőrnagyra bízták.

 

1984. június 3-án 36 órás kijárási tilalmat vezettek be India Pandzsáb tartományában, valamint felfüggesztették a vonat- busz- és repülőforgalmat is. Lekapcsolták a telefon és áramközpontokat, teljes sötétségbe borítva ezzel az egész államot. Pandzsáb teljes elszigetelését India többi részétől a média minden formája felett bevezetett azonnali katonai cenzori felügyelet tette teljessé. Az indiai hadsereg két nappal később, június 5-én rohanta le a szikhek legszentebb helyét, az amritszári Arany-templomot Kuldip Singh Brar vezérőrnagy parancsnoksága alatt. Június 7-ére a kormánykatonák az egész templom-komplexumot irányításuk alatt tartották, a katonai akció befejeződött.

A templom környéki több tucat házat mind egy szálig megerősítették a szikh ellenállók, és közvetlen rádiókapcsolatban álltak a benti főhadiszállással. Reggelre virradóra a maradék ellenálló csoportok megadták magukat. A hajnali fényben a rommá lőtt és füstölgő Arany-templomot halottak százai borították.

Az indiai hadsereg vesztesége a hivatalos tájékoztatás szerint 83 halott és 248 sebesült, míg a szikh oldal 492 halottat (35 nő és gyermek), valamint 86 sebesült – látható, hogy az indiai egységek alapvetően nem nagyon akartak foglyokat ejteni…

A nemhivatalos források viszont 700 fő körüli katonai, és több mint 5000 fős (civilekkel együtt) szikh veszteséggel számol. A katonák több mint 1500 foglyot ejtettek, akik közül többen pakisztáni titkosügynökök voltak, valamint több tízezer lőfegyvert, rakétavetőt és kézi páncéltörőt foglaltak le. Bhindranwale, Shahbeg Singh és más militáns vezetők meghaltak az akcióban.

Az Arany-templombeli vérengzés utáni hónapokban az indiai hadsereg szikh katonái közül több száz adta be leszerelési kérelmét, vagy egyszerűen csak dezertált. Indira Gandhi miniszterelnök-asszonyt október 31-én saját szikh testőrei lőtték agyon bosszúból. A hadművelet alatt regnáló vezérkari főnököt, Vaidya tábornokot két évvel később lőtte le két szikh támadó. A merényletek nyomán erőteljes szikhellenes megmozdulásokra került sor Észak-Indiában. A legtöbbször be nem avatkozó rendvédelmi szervek szeme láttára több száz ártatlan szikhet lincselt meg a felháborodott hindu tömeg – ennek hatására szikhek tízezrei menekültek el Nagy-Britanniába.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.