Homebrew

A sörfőzés az úgy kezdődött, hogy a Laca (Pipás, Pere László, Mökki, B.K., etc.) Finnországban dolgozott és jelesül Helsinkiben lakott, ahol köztudomású, hogy baromi drága mindenféle alkohol. S bár a magyar mondás az, hogy a sör nem alkohol, a finnek nem ilyen cizelláltak a hazai mondások terén- szóval a sör is drága. Hogy teljes legyen az állami kizsákmányolás, már ami a szakembereket illeti, az alkoholokat egy állami bolthálózatban (legalább nem hívják nemzetinek) lehet csak kapni, és ráadásul korlátozott nyitvatartási idővel. Szóval a hozzájutás macerás. Így, a helsinki hosszú éjszakákat járva, tök sötétben, úgy délután fél háromkor ráakadtam egy házi sörfőzők boltjára, ahol egy konzerves doboz-szerű kiszerelés (árpamaláta kivonat), mindössze öt euróért azt hirdette, hogy ebből márpedig húsz liter sert lehet kotyvasztani. Adalék: 5 Euró egy darab 4 vagy 5 decis sörért nem drága a finneknél, tehát a kiadósság úgy negyven-ötvenszeres… A Finnlandia típusú sört – elég vacak – aztán felváltották a különböző komoly, az interneten pár kattintással beszerezhető márkák, de sokáig a folyékony malátánál maradtunk, persze, Laca is lelkesen készítette, s már a merészebb barátokat is meg lehetett hívni egy saját készítésű sörre. Így történt azon a napon is, amikor épp a saját sörünket promotáltuk cimbiitatással egybekötve, mikor a szomszéd aszaltól egy kicsiny emberke megkérdezte, milyen sör is az, amit iszunk. Na, nem mondom, dagadtam az  önérzettől, hogy az én söröm. Kért, megkínáltuk. S el kezdtek záporozni a kérdések. Hány fokon érleltem? (Fogalmam nem volt.) Hányas a PH-ja? (Szintén.) MIlyen erjesztésű? (Még ezt tudtam a legjobban…) Kiderült, hogy a Pécsi Sörfőzde sörfőző mestere talált a szomszédunk lenni, és ezzel a házi sörfőzésem egy új szakaszba lépett.

A képen egy húszliteres kihozatalú

zárt rendszerű ekvipment látható. 20120624061

Márpedig – mutatja Ceske Budejviceben, a sörfőzés egyik Mekkájában a piroska – a sörfőzés nem igazán kellékigényes dolog.

IMG_9738

Három dolog szükségeltetik hozzá, ezek pedig a kitűnő minőségű ivóvíz, bár eredetileg nem kizárt, hogy a sörfőzéssel a mezopotámiaiak és az egyiptomiak is az ivóvíz tisztasági hiányosságait is kompenzálni készítették a sört. Lássuk be, hogy a sörfőzés első pár  ezer évét nem fertőzte meg a német sörtisztasági törvény. Piroska itt éppen az alapanyagul felhasznált ivóvíz tisztaságának fontosságáról próbál meggyőzni minket.

IMG_9720

További alapanyagok még a csíráztatott árpa, azaz a maláta, és – hopp! – a komló, amely a Hanza városoknak lehetővé tette a sör szállítását az oroszoknak (tartósító hatás) és új ízt, a kesernyéset kölcsönözte a német sörnek, melyet a bajuvár és szaxon serfőzők terjesztettek el Közép-Európában.

IMG_9793

IMG_0123

Az árpa-malátá kifőzik és ízsítik-tarósítják komlóval, aztán erjesztik. Kevés szó esik a sörélesztőről. Ezt liofolozált állapotban szerezzük be az internetről, az 1-4 grammos kis tasak perceken belül magához tér és heves pezsgésbe kezd. A kutúra átszármaztatására a régi mesterek a sörfőző kanál tradícióját gyakorolták: úgy tapasztalták, hogy a cukros léből addig nem lett erjedő sörital, amíg  a sörmester meg nem keverte a fakanalával, amivel lénygében beoltotta a főzetet.

IMG_0133

A képen Laci barátunk éppen PH-t állít:

IMG_6140

Jánoska a reklám helyén.

IMG_9719

Sörszállító kocsi a múlt századokból.

IMG_0028

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.