Sagrada Familia

La Sagrada Familia

La Sagrada Familia

Az e néven elhíresült Barcelona-i templom óta vitathatatlanul az első hely Andreas HÉJJ-é. Kompozíciója, melyen “A Szent Család, mint Egész” foglal helyet, egy autó ablaküvegében mutatja meg a Teljességet. Az első hely mindenek előtt időbeni, és nagyrészt a vakszerencse játékának köszönhető. Csak annyi kellett hozzá, hogy a művész éppen abban a pillanatban legyen a helytől egy kilométernyire, amikor Lacikát még a széltől is féltve kiléptetjük a Szülészeti Klinika járványzsilipjén. A művészi megérzés itt abban öltött testet, hogy Andreas éppen ekkor hívott fel telefonján, mire Első Felelős Apai Döntésemmel azonnal kerültünk egyet (út közben kisebb parasztlázadást hárítva e felelőtlen? intézkedésem miatt el) Adreas felé, aki már ekkor készült a merényletre: akár az autó ablakán keresztül is lefotózni Lacikát.

A kompozicióban így hát jelentés szerep jut az ekkor még ártatlan autó ablaküvegnek, mely akarva-akaratlan a Madonna feje felé magasodva oda-tükrözi/kopírozza az Apai nemű Szentlélek megtetseült emanációját, valamint a reflektáló pozícióba került Szentlelket, ami egy hatalmas, telefont tartó kézben ölt testet. A Kéz, az divinus invázió, az isteni beavatkozás jelképe, míg a hatalmas telefon a láthatóvá tett testtelen tett: a betekintés eszköze, utal a földi és az égiek kapcsolatára. Ebben az értelemben nyer új megfogalmazást a “Jézus hív. De nem telefonon!”  templomi, mobilkészülékeink kikapcsolására felhívó profán felirat. S az Isteni voyeur-ség pilanata: a kattintás, a kép készítése, jajj, mennyi dévaj párhuzamot mondana a múltban, (Ugye, a fotográfus ember és a mennyiért kattintana meg? – az megvan?) de mára legfeljebb az egér használatára utaló asszociációk nyerhetők a pararellből.

Megemliteném még végül a középkori kánonfestők gyakori szokását, hogy a Szent Család ábrázolásokat egyrészt a ruházatban jelenkorinak ábrázolják (erre utalóan hátul felcsillan a Madonna piros-virágos jellegzetes táskája), másrészt meg a hátteret teletömik szent vagy profán alakokkal, pl a kerekt tartó Szt. Katalintól elkezdve a Megrendelő Anyósáig midnenkivel. A kép, lett légyen akármenyire eklektikus is, ezt már nem vállalja fel: a sem Katalin sem a megrendelő Anyósa nincsen rajta. (Pedig, mi tudjuk, s a történelmi hűséghez hozzá tartozik, hogy mindkettő egy személyben  OTT VOLT, mikor a Kéz a fényképező Kéz a kioldó Gombot megnyomta.) Na, ezért kacérkodik a tökéletességgel a Sagrada Familia erdetije is: egyrészt agyonnyom a zsúfoltsággal, elfáraszt, másrészt elhallgatásaival továbbgondolásra inspiráló. Gondoljunk csak bele, ha akarunk egy nagyot gondolni, hogy hogyan nézne ki ugyanez a kompozíció még ráadásul egy Anyóssal!

Végezetül megállapíthatjuk, hogy a Sagada Familiabol a legkisebb jelentőség a gyermeknek jut, s ez így van jól, hiszen ez a kánon nem az Egy, a Gyermek körül forog, hanem az Egységről, a Családról szól. Pedig csak egy elbxszott fény-kép, nem?

Egyébiránt ez az “Adoratio Magi” kánonba is már besorolható cselekedet volt Andreastól.